-->

2017. február 19., vasárnap

Talonban



Talonban

A játék örök, csak a játékosok változtak..
jellembeli elcsökevényesedés - rapid élvezet.
Már nem az együtt a fontos...hanem a nekem. 
A tisztelet teljes hiánya, önmagunkban és a másikban.
Eljött a gerinctelenek ideje: Élvezd, használd ki, most.

Őszintén vállalni véleményünket, azt Akik valójában vagyunk? Ugyan...
Használni a másikat, amíg nem jön jobb, szebb, fiatalabb, más...
Talonba tenni....ahol már annyi lap van, hogy lassan egy külön paklit alkotnak.
Csakhogy....minden játéknak vége van egyszer.
És minden lap ugyanoda kerül.
A helyére.
Ahova való.

Kiss Gabriella

2017. január 11., szerda

Őrizlek







Őrizlek


Tenyerem őrzi arcvonásaid..
Álmodtam..ismét,,
Ujjaimmal végigcirógattam a jól ismert vonalakat.
 A szemöldököd ívét, az arcéledet, a mosolyvonalakat..az ajkaid..
a fülcimpákat, amiket imádok. :-)
Te csukott szemmel élvezted szeretgetésemet..
Tenyerembe vettem az arcod..mint valami drága kincset..
Simogattam, becézgettem..
Apró puszikkal követtem ujjaim útvonalát..
Mosolyogtál, majd rám néztél...
Én pedig felébredtem..
Kezeim önkéntelenül összerándultak..nyúltak volna Érted..
-de a semmit markolták.
Egy újabb nap.
És Te nem vagy itt.
Nem vagy sehol.
Nem vagy.
.....
Vagy?....
 
Álomutazó

2016. november 17., csütörtök

Remény








Remény

Lesz még nyár,
lesz még szerelem..
Pillangókergetés a hegyen.
Leszel Te és leszek Én.
Lesz, mert mindig van Remény.

Álomutazó

2016. október 28., péntek

Csillagpor









Csillagpor


Az Érted elsírt könnyeim csillagporrá változva szállnak vissza égi testvéreikhez...hogy onnan adjanak erőt és enyhítsék minden egyedül maradt lélek szívének örökké sajgó darabját...

Álomutazó


Neked...





Neked...


"Mondd, eljössz velem csillagot nézni?
Milliónyi közt a miénket keresni?
Együtt álmodozni, ölelni, nevetni,
mondd, tudnál Te engem igazán szeretni?.

Álomutazó

2016. július 5., kedd

Kereslek





Kereslek

Oly régóta várlak és kereslek
Mindenhol, mindenkiben Téged
Hiányzol , ha tudnád, ha éreznéd
Ha itt lennél velem-mit meg nem tennék érted!
                     
Vágyom az ölelésre, melyben összeforr a lelkünk.
Érintésedre, melytől lángra gyúl a testem.
Hiányzik az EGYség élménye, az otthon érzet
Mely mindig elfog, ha Veled lélegzem.

Szeretlek, bár tudom, őrültség és nem helyénvaló.
Itt és most. Sőt, a történtek után.
Szeretlek-nem tudok mást tenni. Fáj a nélküled
A hiányod megöl-lassan. Rosszabb mint a cián.

Élem az életem, emberek, munka
Napra éj jön, majd éjre nap.
Teszem a dolgom - monoton robot.
 Várva az álmot, mely gyógyírt ad.


Az éjjel gyorsan elillan és nem marad belőle más,
 csak némi szívsajgás és könnyek a párnán.
Jön egy újabb nap, egy bolond reménnyel, -
-hogy hátha ma…hátha még egyszer-.
-csak a hangod hallhatnám.

Kiss Gabriella

 2015. 10.06.

2016. február 10., szerda

Utolsó szó jogán






Utolsó szó jogán

Kimondtam mindent, mit akartam..
érzéseimet jól ismered.
Mégis...mégis fojtogat valami
Olyan vagyok mint egy rémült gyerek.

Valóban megtettem értünk mindent?
Eleget adtam én neked?
Szerelmet, figyelmet, törődést,
szenvedéllyel teli éjjeleket?

Így volt ez..mindketten tudjuk,
de valami mégsem működött.
Magamban kerestem az okot,
a diszharmóniát kettőnk között.

Sokáig tartott, nagyon megszenvedtem.
Átégett rajtam, új emberré lettem.
Miattad változtam és már értem:
nekem szerelem volt, de neked nem.

Nagyon köszönök mindent, mit kaptam.
Tanultam Tőled és tapasztaltam.
Tudom, hogy ritka az igaz szerelem,
Mégis hálás vagyok, hogy voltál nekem.

Kiss Gabriella